Értékeink

2011-10-31 19:58:32  -  adminDombegyházi értékek: nevezetességeink, hagyományok

Ebben a menüpontban egy olyan cikksorozat olvasható, amelyben községünk értékeit, nevezetességeit, hagyományait vesszük sorba, mutatjuk be.

A cikksorozat eddig elkészült elemei:

Makovecz Imre emlékére

2011-10-31 19:52:08  -  Gerendeli György

A szeptember 27-én elhunyt világhírű építészről már nekrológok sora jelent meg, mi értelme van hát egy települési honlapon is szaporítani ezek számát?

Viszonylag kevesen tudják, hogy ennek a zseniális építőművésznek, akit a többi között Ybl- és Kossuth-díjjal, a Francia Építészeti Akadémia Nagy Aranyérmével tüntettek ki, s aki az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonját is megálmodta, falunkhoz – közvetve – köze volt. Az ő két tanítványa: Nagy Tamás és Ekler Dezső tervezte ugyanis a könyvtárunkat, s mint lelkiismeretes mester, Makovecz Imre leutazott ide megszemlélni az építkezést. Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy találkozhattam, beszélgethettem vele, bemutathattam neki a települést. Évekkel azelőtt hallhattam előadását egy telkibányai közművelődési továbbképzésen, ahol engem elvarázsolt. Előtte ugyanis soha nem hallottam még olyan nyílt, tiszta, őszinte és eredeti gondolatmenettel bíró beszédet, mint az övé. Művészetről és valóságról, valamint a magyarság sorskérdéseiről szólt. Kollégáimmal együtt reggelig elhallgattuk volna. Akkor épült az általa tervezett sárospataki Művelődés Háza, amelynek antropomorf homlokzatát meglátva kaptam kedvet a Makovecz-épületek megismerésére, és e nem mindennapi ember munkásságának figyelemmel kísérésére.

Egy vagyok csupán a sok ezer tisztelője közül, de minden bizonnyal nem vagyok egyedül azzal a meggyőződésemmel, hogy a Makovecz-életmű örök érvényű, és személyében a magyarság tiszta szívű, sorsvállaló és hitvalló képviselője áll immár Isten előtt.

(Az alábbi fotó akkor készült, amikor Makovecz Imrét a római La Sapientia Egyetemen díszdoktorrá avatták. Aki pedig tolmácsol neki, településünk posztumusz díszpolgárának, dr. Nagy Zoltánnak az Olaszországban élő művész-tanár lánya: Maya.)

Gerendeli György





Dombegyház első posztumusz díszpolgára, dr. Nagy Zoltán

2008-10-31 13:45:57  -  Gerendeli GyörgyÖnkormányzatunk az idei falunapon első ízben adományozott posztumusz díszpolgári címet.

A kitüntetett, néhai dr. Nagy Zoltán (1908-1994) községünkben született, és a magyar művészettörténet jelentős alakjai között tarthatjuk őt számon. Erkölcsi kötelességünk, hogy legalább fő vonásaiban ismertessük életútját, munkásságát.

Gyermekkora olyan családi légkörben zajlott, ahol a valláserkölcsi nevelésnek, a keresztény etikának kitüntetett szerepe volt. Édesapja, Nagy János, a falu egykori bírója tekintélyét elsősorban bölcsességének, következetességének és áldozatkészségének köszönhette. Az elemi iskola elvégzése után fiát Makóra, majd Szegedre adta középiskolába. Ezután a kivételes tehetségű fiatalember a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát, s summa cum laude doktorált művészettörténetből, olasz nyelv- és irodalomból és a magyar föld archeológiájából 1934-ben. Korán elkezdett foglalkozni azzal a témával, amely lényegében egész életében kutatásai középpontjában állt: az olasz-magyar művelődés- és művészettörténeti kapcsolatokkal. Egyetemista korától kezdve késő öregkoráig rendszeresen járt Olaszországba, s hol egyetemi, hol akadémiai ösztöndíjjal végzett ott művészettörténeti és műemlékvédelmi tanulmányokat, kutatásokat.

1941-ben megnősült, Kovács Mária szobrászművészt vette feleségül, aki Nagy Kovács Mária néven a magyar egyházművészet kiemelkedő egyénisége lett. Házasságukból négy gyermek született.

1939 és '41 között Teleki Pál művészeti előadója volt a Miniszterelnökségen, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Osztályán dolgozott. Egyetemi Intézeti tanára lehetett a nagyhírű Eötvös Kollégiumnak és igazgatóhelyettese a szegedi alföldi Tudományos Intézetnek. Itt Szegeden kapott egyetemi magántanári képesítést.

A történelem azonban közbeszólt, s a legkeményebb rákosista időben, 1951-ben politikai okokból állását elveszítette. Ezután ugyancsak emberpróbáló évek következtek, dr. Nagy Zoltán biztosítási ügynökként, közép- és általános iskolai tanárként volt kénytelen dolgozni, hogy családját eltartsa. Ezek a méltatlan körülmények annyira megviselték, hogy súlyos beteg lett, s 1959-ig rokkantsági nyugellátásba került. Az 1960-as év kedvező fordulatot hozott számára, hiszen a Művelődésügyi Minisztérium kinevezte az esztergomi Balassa Bálint Múzeum igazgatójává. Ellátta a Vármúzeum igazgatói teendőit is, s e kettős minőségében gondoskodott a Keresztény Múzeum szakmai igazgatásáról és anyagi támogatásáról. Igazgatóként jelentős műemléki feltárásokat és restaurálásokat végzett.

Publikációs tevékenysége figyelemre méltó. Már doktori disszertációja is, A magyar litográfia története úttörő jelentőségű volt a maga nemében, az 1940-ben kiadott Új magyar művészet szintén. Számos publikációja jelent meg olasz nyelven is, és tartott ezen a nyelven, valamint németül előadásokat Európa különböző tudományos intézeteiben.

Számottevő eredményei vannak Szeged művelődés- és művészettörténetének kutatásában. Erre jó példa a Papp Imrével közösen írt Szeged című könyv (Műszaki Kiadó, 1960.)

Szakított időt a szülőfalujával kapcsolatos kutatásokra is. Fontos dokumentációs anyagokat gyűjtött össze Balsaráti Vitus Jánosról, és végzett ásatást az ún. Balku-dombon, ahol ő a Szt. Kinged kolostor romjait vélte felfedezni.

Hihetetlen mennyiségű műveltséganyag birtokában volt, rendkívül kiterjedt szakmai kapcsolatrendszerrel. Kollégái nagyra becsülték. Egyáltalán nem jellemezte tudósi nagyképűség, közvetlensége, egyszerűsége lenyűgözte a vele beszélgető laikus embert is.

A díszpolgári cím adományozásával a szülőfalu nemes, de szükségszerű gesztust gyakorolt, most már másokon a sor.

A dombegyházi római katolikus egyházközség rövid története

2007-08-06 08:00:00  -  Bajnai IstvánTörténeti áttekintés

Dombegyház község környékén már az Árpád-házi királyaink korától fellelhető egyházi közösségek megléte, hiszen több templom alapjait, romjait fedezték fel a régészek. Maga a község neve is, -„dombon álló egyház”- erre utalhat. De említhető az ún. Attila-dombon feltárt kör alaprajzú templom, az ún. vizesi templomrom és a Kevermes irányában feltárt Kolostordomb templom maradványai is. Azonban a török harcosok, majd a másfél évszázados török uralom ideje alatt gyakorlatilag minden egyházi épület és tárgyi emlék romba dőlt illetve elpusztult. Az 1700-as évek elején megjelentek Dombegyház környékén az egykori földbirtokos családok utódai vagy örökösei, tőlük 1800-ban Marczibányi István, Csanád vármegye alispánja vásárolta meg az egész pusztát. Marczibányi István jórészt katolikus családok betelepítésével alakította ki a mai Dombegyház község magját. Ezek a katolikus családok előbb a tornyai plébániához tartoztak, lelkipásztori ellátásra onnan jártak át az egyház papjai, majd amikor 1810-ben remetei Kőszeghi László csanádi püspök megalapította az önálló battonyai katolikus egyházközséget, a dombegyházi katolikus közösség Battonya fíliája, azaz leányegyháza lett. Ebben az időben a település lakossága aligl lehetett néhány száz fő, de mindannyian katolikusok voltak. A földbirtokos-pár, Marczibányi István és Majtényi Mária is buzgó katolikusok voltak s így, a feljegyzések szerint a földbirtokos család kúriájának nagy szalonjában tartották időnként a szentmisét. Marczibányi-Dombegyházon az első önálló kápolna az 1830-as években épülhetett. A Csanádi Egyházmegye nyilvántartásában 1830-ban a településen 430 katolikus hívő szerepel.

Az addig Battonya leányegyházaként működő dombegyházi katolikus közösséget Bonnaz Sándor csanádi püspök önállósította 1865-ben, de még nem plébániaként, hanem lelkészségként működött. Ekkor kezdődött az önálló anyakönyvezés is. Első lelkész Trávnyik Rudolf ferences szerzetes lett. Ezt követően épült fel az újkori falu első, fatornyos kis temploma Páduai szent Antal tiszteletére, valószínűleg a mai plébániaépület helyén. Ugyanitt indították el a katolikus szellemiségű iskolai oktatást is.

Az 1885-ben felepult templomA XIX. század közepén a betelepítésekkel jelentősen megnőtt a falu katolikusainak létszáma, ezért is kellett önálló egyházközséget alapítani. A kis kápolna már szűknek bizonyult s így Bonnaz Sándor csanádi püspök a falu akkori földbirtokosával krivinai Lonovics József Csanád vármegye főispánjával karöltve 1885-re felépítette a ma is álló nagyobb befogadóképességű templomot, Szent István király tiszteletére. A templom az akkor divatos neogótikus stílusban épült meg, Németh József csanádi segédpüspök áldotta (benediktálta) meg. Ugyanabban az évben a Megyéspüspök kinevezte az első plébánost is Dörner József személyében (ő a temetőben a kereszt mellett nyugszik).

1890-ben nagy veszteség érte a fiatal katolikus közösséget, elhunyt a templomépítő Főispán, Lonovics József hitvese, az ugyancsak mélyen hívő és tevékeny életet élő gertenyesi Hollósy Kornélia, a neves operaénekesnő, aki -miután visszavonult a színpadoktól- a falu melletti kúriájukban élte mindennapjait. A kúria közelében 1891-ben a Főispán sírkápolnát építtetett szent József tiszteletére, s ez lett a család tagjainak nyugvóhelye is.

Az 1900-as évek elejére Dombegyház katolikus lakosainak létszáma meghaladta a 3000 főt. 1903-tól már segédlelkész is működött a plébános mellet. Jól működött a templommal szembeni katolikus iskola is, amelyet 1880-ban építettek fel. 1884-től 1927-ig Eszes János volt a kántortanító. Dörner Jóusrg plébános 1919-ben elhunyt, utóda a battonyai származású Oláh Mihály lett. Őt a falu plébánosaként az ugyancsak battonyai születésű Klivényi Lajos követte. Ő jelentős beruházásokkal gazdagította az egyházközséget s egyben a települést. Újraöntötte az I. világháborúban elrekvirált harangokat, bővítették a Lonovics-alapítványi vendéglőt, 1931-ben felújította a templom tornyát és belülről kifestette a templomot. 1933-ban Varga Ferenc lett a plébános. Ő megalakította a Szívgárda gyermek egyesületet, létrehozta a Kalász Leányegyletet, majd a Kalot legényesesületét. Ezek nemcsak hitéleti szempontból voltak fontosak Dombegyház életében, hanem kulturális-szellemi-műveltségi gyarapodást is eredményeztek. Ebbe szólt bele a II. világháború, amely a falu életében is súlyos szenvedéseket okozott. A háború utáni kommunista-istentagadó rendszer pedig még több kárt jelentett a lelkipásztorok és a katolikus hívek életében. A faluba bevonult szovjet hadsereg, majd nyomukban a falu lakosságának periférikus alakjai nagy rombolást vittek végbe a plébánián és a templomban: széthordták a textíliákat, bútorokat, megsemmisült a könyvtári anyag és az anyakönyvek nagy része. (Ezek egy részét máig sem sikerült pótolni!)

Előbb kifoszottták, kirabolták, majd a falu elöljárói hagyták lerombolni a nagy értéket képviselő külterületi Lonovics-sírkápolnát. (Szó szerint megsemmisítették a család, köztük Hollósy Kornélia operaénekesnő maradványait.)

A háborút követő évtizedekben a vallás és az egyház elleni propaganda volt a jellemző. A kommunista hatalom képviselői mindent megtettek, hogy a hitéletet kizárólag a templomra korlátozzák.

1953-ban a szegedi Székesegyházban pappá szentelték az -eddig- egyetlen dombegyházi születésű klerikust, Dusik Pétert. Június 14-én mutatta be ünnepélyes újmiséjét a templomban. (Dusik Péter 2001-ben hunyt el, mint Battonya plébánosa, c. apát és székesegyházi kanonok volt.)

Varga Ferenc plébános 1963-ban történt nyugdíjazásáig vezette az egyházközséget, az évtizedek során számos káplán segítségével. Az utolsó segédlelkész 1967-ben működött a községben Rácz Lajos személyében. 1963-tól Kiss Ferenc volt a plébános, majd 1969-től Rostás Sándor. Az ő idejében jelentős templomtatarozási munkálatokat végeztek és megoldották a templom téli fűtését, majd a harangok villamosítását is. 1977-től Laczkó Ferenc lett a plébános. Az ő idejében a gyermek- és ifjúsági pasztoráció a virágát élte az egyházközségben. 1982-től Perlaki Flórián, majd 1991-től Kopasz István lett a plébános. Felújították a templombelsőt, szigetelték a falakat és jeletős felújításokat végeztek a plébánia épületében is. Ezekben az években, évtizedekben az egyházközség világi elnöke, Kőszegi Antal vitt jelentős szerepet az egyházközség életében. 1994-től Páva Pál lett a plébános.

A plebania epuleteA rendszerváltozás során visszakapott földjei jövedelméből Lonovics József egykori főispán és Hollósy Kornélia dédunokája dr. Bisztrai Tamásné gróf Csáky Kornélia 1997-ben új emlékkápolnát építtetett Szent Kornélia tiszteletére a háború után lerombolt egykori sírkápolnájuk helyébe. Az új kápolnát a falutól mintegy három kilométernyire, Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök áldotta meg.

Az ezredfordulóra beérett Dombegyházon is az ateista mentalitás és nevelés gyümölcse. A falu katolikus lakossága jelentősen megcsappant, ill. eltávolodott az egyháztól, templomtól. A 2001-ben megrendezett népszavazás során a falu 2396 lakosából 60%-uk, azaz 1458-an vallották magukat római katolikusnak. Ezek töredéke tartja jelenleg az egyházközséggel és templommal a kapcsolatot. E miatt és a nagy paphiány miatt Páva Pál plébános nyugdíjba vonulása után 2005-ben ugyan megmaradt az egyházközség önállósága, de lelkipásztori ellátásra Battonyához csatolták. Jelenleg a nyugalmazott plébánoson kívül Bajnai István battonyai kanonok-plébános látja el a dombegyházi hívek szolgálatát. Ebben a munkában nagy segítségére van Kerék (Kőszegi) Terézia, az egyházközség adminisztrátora, kántor és hitoktató.

2005-ben könyv jelent meg a templom és az egyházközség életéről „A dombegyházi katolikus egyházközség története” címmel. (Aki bővebben meg akarja ismerni a dombegyházi katolikusság történetét, olvassa el ezt a könyvet)

Bajnai István

Dombegyház Nagyközség Önkormányzata ASP Központhoz való csatlakozása.
KÖFOP-1.2.1-VEKOP-16-2016-00611
Az elnyert támogatás összege: 6 millió forint.
A támogatás intenzitása: 100,00%.